Teszt: Mitsubishi ASX 1.8 D 4WD – Még az ML Mercit is lenyomta!

Úgy döntöttem, hogy ebben a tesztben most nem kívülről haladok befelé, hanem a legrosszabbtól a legjobbig, szép fokozatosan. A japán gépek leggyengébb pontja ugyanis – leszámítva a szöges ellentéttel bíró Infinitit – még mindig a gyászos belső hangulat. Nos, ASX-ünket sem illethetjük a szép, igényes utastér fogalmával, de mégis van valami, ami szemet gyönyörködtet az autóban: az egyszerűség, amivel együtt jár az átláthatóság is. Ugyan a minőségérzet valahogy még mindig nem az igazi, de már látom a fényt annak a fránya alagútnak a végén.

Az általunk tesztelt példány már nem túl fiatal, 20 ezer kilométeres futásteljesítmény fölött, és közel egy éves kornál járt, ami végül két dolog miatt volt előnyös: az első a bizonyíték, hogy a japán gépeken kevésbé fog az idő vasfoga, mint többi négykerekű testvéreiken, mert egy éves kora ellenére az ASX még mindig teljesen újnak érződött kívül-belül, műszakilag-szerkezetileg. A második dolog jobb helyzetbe hozta magát az autót, illetve annak felszereltségét és minőségérzetét, ugyanis belekerült egy utólagos, de innentől az Intense felszereltséghez alapban járó, Nav’N’Go GPS progival szerelt, 7 collos érintőképernyős, bluetoothos fejegység, ami videót is (DVD-t is) lejátszik, és kezelhetősége verhetetlen minden gyári rendszerrel szemben. Például USB-ről úgy olvassa be a zenéket, hogy mappát és számot is válthatunk, kereshetünk egy ujjmozdulattal, vagy akár a kívánt zenében oda tekerhetünk, ahol épp megérintjük a lejátszó idővonalát. Ezt mind egy képernyőn tudjuk csinálni, anélkül, hogy gombokkal, tekerentyűkkel kéne bíbelődnünk. Bluetoothos mobillal összekötve pedig nem csak telefonálhatunk, hanem zenélhetünk is, úgy, hogy készülékünkhöz hozzá sem kell nyúlnunk, ha él a kapcsolat, mert a fejegységen is válthatunk számot. Lenyűgöző, nem?

Ami már egy kicsit kevésbé, hogy a hangszórók ugyan nem szólnak rosszul (a mélyet kicsit torzítják nagy hangerőn, de gyári alap révén bőven elég dinamikával bírnak), viszont beépítésük valószínűleg nem a legprecízebb japán munka, amit el lehet képzelni. Egyrészt egyes műanyag elemek kellemetlenül rezegnek a basszusra, másrészt az Apple fülhallgatókéhoz hasonló effekttel rendelkeznek, ami annyit tesz, hogy az autó teljesen zárt állapotában is borzasztóan kihallatszik a muzsika, mintha belül üvöltene épp. Pedig nagyon nem! Teljesen normál hangerőn sikerült megijesztenem egyik este egy ASX mellett elsétáló járókelőt, amikor épp számot váltottam.

A belsőre, ha egy szót kéne használnom, akkor azt tudnám leginkább mondani, hogy kényelmes. Nem kifejezetten szép – de legalább letisztult –, nem is minőségi, de a funkcióját tökéletesen ellátja. Ha belegondolunk, a japánok mindig is arra törekedtek, hogy amit kitalálnak, annak gyakorlati haszna legyen inkább, semmint szépsége. Aki ezt megérti és elfogadja, annak való az ASX. Jól tartanak a bőrt és fűtést nélkülöző (nekem egyik sem hiányzott) ülések, pozíciójuk és párnázottságuk egy városjáró, terepezésre is alkalmas autóhoz képest már-már tökéletes. A helykínálat kérdéses, mert nemcsak kívülről, hanem belülről is nagynak tűnik a fejtér, de a lefelé ívelő tetővonal miatt hamar elfogy a hátsó traktusban utazó magasabb embereknél a hely – a félreértés elkerülése végett 190 centis testhossz felett.

Tesztünk folytatódik, kérjük lapozz!